Egy csavargó erdei blogja. Kalandok, táborozás, vadkemping, túrázás, kirándulás, vándorlás, felfedezés a vadonban, ahol a fa senkié, de a gyümölcs mindenkié. Ott ahol a vadon népe lát minket vendégül: a tudós bükkfa, a mennydörgő tölgyfa, az igazságos hársfa, a karcsú gyertyán, az illatos madárcseresznye, a magas kőris, a hegyi juhar, a fekete szeder, a szottyosodó vackor, a szép papsajtmályva, a húsos som, a kis árvacsalán, a tavaszi kankalin, a salátaboglárka, a fürge gyík, a torkos borz, a ravasz vörös róka, a gáláns gímszarvas, a karcsű őz, a családias vaddisznó, a félénk foltos szalamandra, a kristálytiszta édes-friss forrás tarajos gőtéje és kövi rákja.
A Hubertus-forrás Királyrét egy vadregényesen eldugott forrása. Egyike a Börzsöny mintegy 350 forrásának, és ráadásul működik is! Vize az észak-nyugatról lefolyó Nagy-Vasfazék-patakba ömlik bele.
A forrás a kék+ és a piros és a pirosX mentén, körülbelül 300 méterre észak-nyugatra található a királyréti buszmegállótól, illetve a hídtól. Az említett útról, ami sajnos aszfaltból készült, Királyrét felől érkezve az út jobb oldalán található villanyoszlopnál balkéz felé egy alig látható ösvényen kell lefordulni, hogy szinte rögtön megtaláljuk ezt a bujdosó, egy szép kis terméskő falú, fatetős házikóra emlékeztető vízműből ömlő üde friss vizű forrást. A föléje krétával felrajzolt halálfej ne riasszon el senkit: vize természetesen iható.
Augusztus vége van, elkezdődött a szarvasbőgés. A szarvasbőgés a vadászatilag nagyvadnak minősülő, párosujjú patások rendjébe és kérődzők alrendjébe tartozó gímszarvas (Cervus elaphus hippelaphus) üzekedési vagyis párzási időszaka, ami már hidegebb augusztus végeken elkezdődhet és eltarthat egészen október közepéig, de általában szeptember elejétől szeptember közepe-végéig tart.
Mivel a rőtvad, vagyis a gímszarvas, ugyanúgy mint az európai őz, leginkább alkonyatkor és hajnalban aktív, és a gímszarvas bika különösen nem kedveli a meleg, forró időjárást, így csak a hűvös estéken és a hideg reggeleken lesz megfigyelhető, illetve hallható ez a fenséges jelenség, amely órák, valljuk be, nem igazán teszik elérhetővé a szarvasbőgést az egyszeri kiránduló számára.
Szarvasbőgéskor a gímszarvas bikák hormonoktól túlfűtve hallatják jellegzetes mély bőgésre emlékeztető csont remegtető hangjukat, melynek hangosságával erejüket és gyakoriságával kitartásukat jelzik a többi bika felé, ami után megküzdenek egymással egy-egy csapat gímszarvas ünő megszerzéséért. Ez a hárem állhat akár 20 ünőből is, akiket a győztes domináns bika próbál egybetartani és akiket őriz a többi konkurenciától a párzási időszak végéig, ami után elválnak egymástól egészen a következő év őszéig, amikor is, ha továbbra is olyan erős és sikeres a bika, mint előző évben, akkor újra összejöhet egy ünő háremmel. Mivel a bikák ilyenkor a tesztoszterontól vakon teljesen figyelmetlenek az ember felé és könnyen levadászhatóak, valójában a figyelmes háremeik őrzik őket ebben az időszakban.
